Könyvek között
Metro (Szabad Órák) 2000. december 20.

"Szabó Zoltán Attila a Greger-Delacroix kiadó gondozásában megjelent könyve a magyar filmgyártás történetét, jelenkori helyzetét és lehetséges jövőjét vizsgálja. A riportkötet egészen újszerű formában vállalkozik a tények, a dokumentumok közlésére és a szubjektív, sokszor egymásnak ellentmondó gondolatok, alkotói elképzelések publikálására."


  
 

Hét végi könyvtár
Vasárnapi Hírek 2001. január 28.

"Nem az a tét, hogy ma vagy holnap mennyi munka lesz, hanem, hogy megmaradunk-e." - írta Kézdi-Kovács Zsolt Mafilm-igazgató 1989-ben, a magyar filmgyártás akkori helyzetéről. Ha csak ezt a tucatnyi évvel ezelőtt fogalmazódott "röpiratot" tartalmazná a kötet - már megérte közkinccsé tenni. De jóval gazdagabb tartalmú. Szerzője az oknyomozó riporterek és a harcos esszéisták nyelvezetének eszközeit összeegyeztetve kutatja: hová tűntek a magyar filmgyártás legendás bölcsői? A kötet újszerű formában vállalkozik a tények, a dokumentumok közlésére és a szubjektív, sokszor egymásnak ellentmondó gondolatok, alkotói elképzelések publikálására. A kikerekedő "kórkép" tünetegyüttesének vizsgálatához ajánlatos a laboratóriumi védőfelszerelés..."


  
 

Mafilm-sztori 1976 - 2000 (Bajnai Zsolt)
Magyar Sajtó 2001. / 1. szám

"Ez a könyv a nagy magyar valóság egy kis szeletének, nem a részletekben elvesző, nem a szakmai lobbyharcokban felőrlődő, nem a zsargonoktól olvashatatlan leírása, hanem egy fiatal újságíró tényszerű, őszinte - olykor egymásnak szögesen ellentmondó - véleményeket felsorakoztató, tiszteletreméltó alkotása. (...) A filmes szakma ha akar, biztos talál benne hibát, hiszen a szerző nem törli a lábát egyetlen irányba sem, csak felvázolja a tényeket. (...) Egyébként Szabó Z. A., e könyv alapján le sem tagadhatná, hogy újságíró. Frappáns címek és alcímek, nem túlírt fejezetek, ahol kell adatok, felsorolások és interjúk és interjúk és interjúk. Nem is akárkikkel: Illés György, Xantus, Gyarmathy, Tímár, Makk Károly, Szabó István, hogy csak néhányat említsek azok közül, akiket nagyon irigylek a szerzőtől. Ahogy azt is, hogy képes volt "megcsinálni" ezt a könyvet. Azt hiszem, nem a kasszánál csengető sikerért, a reflektorok fényében szerezhető elismerésekért, hanem magáért az ügyért, ami Szabónak szívügye kell, hogy legyen, különben nem bíbelődött volna ilyen lelkiismeretesen azzal, amit már oly sokan eltemettek."


  
 

Rege a filmgyárról (Pósa Zoltán)
Magyar Nemzet 2001. március 17.

"Szabó Zoltán Attila a Róna utcai "álomgyár" történetét megörökítő könyvének a Mafilm-sztori, 1976 - 2000 alcímet adta, s a lehető legjobb megoldást találta arra, hogy a kötet igazat is mondjon, időtálló is legyen, s ne vonjon le elhamarkodott következtetéseket. Az író hitet tesz a magyar filmművészet értékei mellett.
(...) A könyv elfogulatlan látleletet ad arról a korszakról, amelynek egyoldalú megítélése számos felelőtlen interpretációt szült az utóbbi évtized folyamán is. (...) A könyv fő erénye, hogy nem a kilencvenes, hanem a nyolcvanas évek második felére datálja a mélyrepülés kezdeteit. (...) A kilencvenes évek históriájának vezérmotívuma egy kérdés: vajon a központosítás vagy a különféle filmes klánok, klikkek torzsalkodásai jelentenek-e nagyobb veszélyt a filmművészetre? Az író okosan kérdez, a válasz pedig voltaképpen benne foglaltatik a történet egészében."


  
 

Olvasólámpa
Színes RTV 2001. március 19-25. (12. hét)

"Szabó Zoltán Attila Volt egyszer egy filmgyár... című, korántsem rekviemként íródott, kitűnő, egy szuszra elolvasható könyvét letéve filmbarátként magam is meglepődtem, mennyi lélekgazdagító érték és szépség, gondolkodásunkat befolyásoló alkotás került ki e viharvert falak közül. A szerző - noha a filmgyár bezárásának, megszűntének, a Mafilm felszámolásának kalandos történetét írta meg - nem temetni jött a magyar filmet, ellenkezőleg, a hazai filmgyártás feltámadása, biztató jövője mellett érvel, tesz hitet. Könyvéből kiderül: nem csupán az állami mecenatúra minimalizálása, hanem a szakmában tapasztalható széthúzás, intrika, féltékenység is oka annak, hogy idáig jutott, válságba sodródott a magyar filmgyártás. Szabó Zoltán Attila legnagyobb érdeme, hogy kötetében nem szegődik egyetlen érdeklobby mellé sem, szigorúan az objektív tényekre támaszkodva teret ad egymásnak teljesen ellentmondó gondolatoknak, véleményeknek, alkotói elképzeléseknek is."


  
 

Volt egyszer egy filmgyár... (Kemény András)
Képes Extra - A könyvbarát 2001, március

"Sokan, sokszor leírták már a magyar filmet. Szabó Zoltán Attila új könyvében nem ezt teszi. Ő inkább "olvasóbarát" módon egy oknyomozó riporter elszántságával és egy esszéista alaposságával menti a menthetőt. Megítélése szerint az átalakuló félben lévő magyar filmgyártás kaotikus állapota híven tükrözi a magyar kultúra helyzetét..."


  
 

Személyes hangú Filmgyár-sirató (Bársony Éva)
Népszava 2001. május 3.

"Szabó Zoltán Attila az előzményeket is igyekszik felvázolni, figyelmét azonban arra a periódusra összpontosítja, amikor a négy stúdió, a Budapest, a Dialóg, a Hunnia és az Objektív önálló alkotóműhelyként kezdte meg a munkát. Valójában nem a részletes történet érdekli, hanem azt a folyamatot kíséri végig, amely egy reményteli alkotómunkától a kisebb-nagyobb válságokon át a filmgyár "széthordásáig", a hazai film gyártási bázisának a lepusztulásáig vezetett. A csőd stációit objektív tények számbavételével, ám a legkevésbé sem objektív szemmel igyekszik feltárni."


  
 

Krisen-Oscar für ungarische Filmproduktion (szerk: Heltai-Hopp András)
Der Neue Pester Lloyd Budapest, 6.6 - 12.6.2001.


  
 

Volt egyszer egy filmgyár?
Vasárnap Reggel 2001. július 1.


  
 

Szabó Zoltán Attila: Volt egyszer egy filmgyár
Film.hu


 

Gyerünk a moziba be!

Az eltűnt mozik nyomában. Ez volt a címe annak a kiállításnak, amely a budapesti Ernst Múzeum rendezésében volt látható 200l. májusában-júniusában.

A múzeum munkatársai igyekeztek összeszedni minden tervrajzot, fényképet, nyomtatványt és tárgyi kellékeket, amelyek nagyjából az elmúlt hetven év, tehát a hangosfilm időszakának mozijait kellőképpen reprezentálják. A kiállítás vendégkönyvének tanúsága szerint fáradozásuk teljes sikerrel járt. Megható bejegyzések igazolják, hogy aki fölkereste a Nagymező utcai múzeum termeit, kicsit átélhette azt az élményt, milyen volt egy moziba belépni mondjuk a hatvanas években. Valóságos pénztárfülke fogadta a nézőket, az akkori helyárakkal és jellemző feliratokkal. Néhány régi széksor is állt a teremben, amelybe beleülve megtapasztalhattuk, nem is voltak olyan kényelmetlenek, mint amilyennek a multiplexek mai hívei állítják. A kiállítás sajnos már bezárt, bár felmerült a gondolat, hogy állandó jelleggel át kellene költöztetni valamelyik megszűnt, de még használható mozi üresen álló termébe.

A Duna Tv munkatársai, Banner Géza szerkesztő és Makó Andrea az Ernst Múzemban és a Corvin Filmpalotában forgatták azt a mintegy egyórás filmjüket, amelyben nemcsak a kiállítás soha vissza nem térő hangulatát próbálták megragadni, hanem a lencsevégre kapott nyilatkozók (többek között Bacsó Péter, Báron György, Grunwalsky Ferenc, Koltai Lajos, Ráday Mihály, Szabó Zoltán Attila) segítségével arra próbáltak feleletet kapni, milyenek is voltak azok a régi, immár megszűnt, átalakított mozik, és jobbak-e a mai multiplexek azoknál. Az olykor egymással is vitatkozó szereplők szavaiból talán összeáll egy hiteles kép arról, mi történt a rendszerváltás óta a hazai mozipiacon, és mi lehet a filmnézés, a mozizás honi jövője.

(Duna TV, július 25. szerda 2l.35.)

- Kelecsényi -


 

A mi mozink: van-e ok az újabb úri-murira?
4Men 2002. Január

 
 

 

 

Vissza a lap tetejére WebDesign honlap E-mail Vissza a főoldalra